Nem csak a test, a lélek is átalakul
Amikor szülővé válik az ember, megváltoznak a prioritások.
Olyan családi minták kerülnek felszínre, amelyeket addig talán el lehetett viselni, racionalizálni vagy elhallgatni – de most már nem akarjuk továbbadni.
Ilyenkor a határhúzás nem luxus, hanem szükségszerűség.
A saját családunk, a külvilág – és gyakran a saját szüleink felé is.
Ez pedig különösen nehéz, ha az egyik szülő nárcisztikus.
Miért olyan nehéz határokat húzni egy nárcisztikus szülővel?
A nárcisztikus szülő nehezen viseli az autonómiát.
Márpedig amikor saját családot alapítasz, az önálló szerepvállalás.
Talán eddig is ott volt benned a gondolat:
„eddig és ne tovább” –
de újra és újra meggyőzted magad, hogy most más lesz.
- Most majd tiszteletben tart
- Most majd megváltozik
- Most majd partnerként kezel
Ismerős?
Ez egy milliószor lejátszott játszma, és szinte soha nem te kerülsz ki belőle győztesen.
Amikor az „én”-ből „mi” lesz
Amikor gyermeket vársz – vagy már anya vagy – a helyzet megváltozik.
Már nem csak a saját lelki épségedért vagy felelős,
hanem azért a kis emberért is, aki tőled tanulja meg:
- milyen a szeretet
- milyen az önbecsülés
- hol vannak a határok
Ha te nem vagy jól, ő sem lesz jól.
És itt jön el az a pont, ahol fájdalmas, de felszabadító felismerés születik:
Nem várhatod a tiszteletet és a szeretetet olyasvalakitől,
aki legfeljebb saját magát képes tisztelni.
A legnehezebb döntés: magamat választom
Ez a felismerés gyászfolyamatot indít el.
Be kell ismerni, hogy:
- azt a szeretetet, amire vágytál
- azt az elfogadást, amit reméltél
nem fogod megkapni.
Nem úgy. Nem attól az embertől.
De van egy másik lehetőség.
Ezen a ponton megszülethet egy új döntés:
„Én fogom szeretni magam.”
„Én fogom tisztelni magam.”
„Egészséges énképpel rendelkező édesanya leszek.”
Új identitás épül – lépésről lépésre
A leválás nem egyik napról a másikra történik.
Ez egy lassú, belső építkezés.
Apró célokkal:
- egy kimondott határ
- egy nemet mondott kérés
- egy belső igen önmagadra
És egyszer csak észrevétlenül átalakulsz.
Az a nő leszel,
akire büszke tudsz lenni –
és akire gyermekként mindig is szükséged lett volna.
A jó hír
A jó hír az, hogy sosem késő elkezdeni ezt az utazást.
Nem kell tökéletesnek lenned.
Elég, ha tudatos vagy.
És ha most itt tartasz: már elindultál.
Ha ez a cikk megszólított, nem vagy egyedül.
Az anyaság gyakran hoz felszínre olyan belső kérdéseket és határhelyzeteket, amelyekről nehéz beszélni.Ha szeretnél itt maradni ebben a térben, feliratkozhatsz, és emailben jelzek, amikor új írás születik.
Hozzászólás