Amikor szülővé válunk: leválás egy nárcisztikus szülőről

Nem csak a test, a lélek is átalakul

Amikor szülővé válik az ember, megváltoznak a prioritások.
Olyan családi minták kerülnek felszínre, amelyeket addig talán el lehetett viselni, racionalizálni vagy elhallgatni – de most már nem akarjuk továbbadni.

Ilyenkor a határhúzás nem luxus, hanem szükségszerűség.
A saját családunk, a külvilág – és gyakran a saját szüleink felé is.

Ez pedig különösen nehéz, ha az egyik szülő nárcisztikus.

Miért olyan nehéz határokat húzni egy nárcisztikus szülővel?

A nárcisztikus szülő nehezen viseli az autonómiát.
Márpedig amikor saját családot alapítasz, az önálló szerepvállalás.

Talán eddig is ott volt benned a gondolat:
„eddig és ne tovább” –
de újra és újra meggyőzted magad, hogy most más lesz.

  • Most majd tiszteletben tart
  • Most majd megváltozik
  • Most majd partnerként kezel

Ismerős?

Ez egy milliószor lejátszott játszma, és szinte soha nem te kerülsz ki belőle győztesen.

Amikor az „én”-ből „mi” lesz

Amikor gyermeket vársz – vagy már anya vagy – a helyzet megváltozik.

Már nem csak a saját lelki épségedért vagy felelős,
hanem azért a kis emberért is, aki tőled tanulja meg:

  • milyen a szeretet
  • milyen az önbecsülés
  • hol vannak a határok

Ha te nem vagy jól, ő sem lesz jól.

És itt jön el az a pont, ahol fájdalmas, de felszabadító felismerés születik:

Nem várhatod a tiszteletet és a szeretetet olyasvalakitől,
aki legfeljebb saját magát képes tisztelni.

A legnehezebb döntés: magamat választom

Ez a felismerés gyászfolyamatot indít el.
Be kell ismerni, hogy:

  • azt a szeretetet, amire vágytál
  • azt az elfogadást, amit reméltél

nem fogod megkapni.
Nem úgy. Nem attól az embertől.

De van egy másik lehetőség.

Ezen a ponton megszülethet egy új döntés:

„Én fogom szeretni magam.”
„Én fogom tisztelni magam.”
„Egészséges énképpel rendelkező édesanya leszek.”

Új identitás épül – lépésről lépésre

A leválás nem egyik napról a másikra történik.
Ez egy lassú, belső építkezés.

Apró célokkal:

  • egy kimondott határ
  • egy nemet mondott kérés
  • egy belső igen önmagadra

És egyszer csak észrevétlenül átalakulsz.

Az a nő leszel,
akire büszke tudsz lenni –
és akire gyermekként mindig is szükséged lett volna.

A jó hír

A jó hír az, hogy sosem késő elkezdeni ezt az utazást.
Nem kell tökéletesnek lenned.
Elég, ha tudatos vagy.

És ha most itt tartasz: már elindultál.

Ha ez a cikk megszólított, nem vagy egyedül.
Az anyaság gyakran hoz felszínre olyan belső kérdéseket és határhelyzeteket, amelyekről nehéz beszélni.

Ha szeretnél itt maradni ebben a térben, feliratkozhatsz, és emailben jelzek, amikor új írás születik.

Hozzászólás